Bárcsak tényleg minden rendbe jönne, és ő élne…odamentem Chazhez, megöleltem, ő simogatta a hajam, én meg elkezdtem sírni.

-jól van na…hugi…nem fog meghalni…nem halhat meg…

én nem válaszoltam semmit, mert most jöttem rá, h akárki meghalhat, és h az élet rövidebb mint gondolnánk, és csak most éreztem, h mit is jelentenek a szavak amit mondunk egymásnak, az h ’nem tudok nélküled élni’ vagy h ’ nélküled nincs értelme’, és felfogtam milyen súlyos szavak ezek…átfutott a 6 év minden pillanata az agyamon, minden perc, minden érintés, minden mozdulat, minden szó, a közös karácsonyok, amikor egymást átkarolva énekeltünk a fánál, és amikor szilveszterkor mi nem kívántunk semmit, mert itt voltunk egymásnak…azt akarom, h legyen még közös karácsonyunk! Hogy holnap együtt karácsonyozzunk…hallod te ott fönt???nem tudom létezel e, de azt akarom, h éljen! Szeretni akarom, és érezni h ő is szeret!ha ő meghalna…tényleg nem lenne nélküle értelme semminek, meghalna a szívem, és meghalnék vele én is…tudom…nekem vele kell lennem…ha él, élni vele együtt, ha nem él, vele együtt feküdni a sírban, és a mennyországban keresni őt…

óráknak tűnő percek voltak ezek, senkinek nem kívánom, h ilyet átéljen…a fiúk is teljesen maguk alatt voltak, már nem volt miért tartanuk magukat, Matt is sírt, Chaz is, de csak amolyan férfiasan,  halkan, és ahogy egy könnycsepp legördült az arcukon rögtön letörölték…

kijött az orvos, semmit nem lehetett kiolvasni a tekintetéből…csak üresen nézett a semmibe…

-ha nincsenek ennyire észnél, nem kötözik be, és azonnal be nem hozzák esélye se lett volna…de most él…

el nem tudjátok képzelni mit éreztem, megnyugodtam, boldog voltam…hát lehet h mégis létezik az a valaki ott fent???megöleltem az orvost…

-jól van na…jól van….-mondta

-köszönöm…-mondtam-bemehetek hozzá?-kérdeztem

-mivel az intenzíven van, csak egy ember mehet be hozzá…-végignézett rajtunk

én Chazékre néztem…

-csajszi neked kell menned…rád van most szüksége-mondta Matt

-köszi-mondtam és megöleltem őket…

-mond meg neki, h…vele vagyunk-mondta Chaz

-megmondom…

elindultam befelé, egy kis hideg, fehér szoba volt, ő ott feküdt az ágyon, én leültem mellé, megigazítottam a takaróját, adtam egy puszit a szájára, aztán megfogtam a kezét…még eszméletlen volt, egy ideig csak néztem ahogy veszi a levegőt, ahogy dobog a szíve, ahogy ÉL!

Aztán egyszer csak megszorította a kezem, és kinyitotta a szemét…

-kicsim én…istenem olyan hülye vagyok…-mondta

-az vagy…de én szeretlek. Hallod? Szeretlek, csak téged, és ez mindig így lesz …

-mindig? Örökké? Még ezek után is?-kérdezte kétségbeesetten

-mindig…hidd el együtt leszünk, de ugye nem csinálsz többet ilyet?-kérdeztem

-nem…-mondta, és elfordította a fejét…-Fáni én félek…

szorosabban fogtam a kezét…

-mitől?-kérdeztem..

-nem tudom…ettől az egésztől…magamtól…amit tettem. Nem hittem volna h én valaha is ilyet teszek, nem voltam magamnál, és amikor rájöttem mit tettem, már késő volt visszacsinálni, és ha te nem jössz…

-de jöttem-mondtam, még mindig nem nézett a szemembe…

-gyáva vagyok-mondta és elsirta magát…nem tudta letörölni a könnyeit, mert az egyik keze be volt kötözve, és fájt neki, a másik meg az én kezemben volt…

-nem vagy az…te az én szőke hercegem vagy-mondtam

felém fordult…

-herceg mi? Nézz rám! Egy fasz vagyok nem herceg…-mondta

-Rád néztem…és te vagy a legjobb dolog az életemben-mondtam és a szemébe néztem

újra összekulcsoltuk az ujjainkat, ő elmosolyodott…ha belegondolok régóta most először…olyan volr ez a mosoly mint egy reménysugár.

-szeretlek-mondta

-én is…

-gyere ide-mondta és maga mellé mutatott az ágyra…odafeküdtem mellé, az álla alá raktam a fejem, és nem csináltunk semmit, csak csendben maradtunk, és együtt voltunk…már hajnalodott…

bejött a nővérke…

-hát maga még mindig itt van?-kérdezte-el kell mennie, a barátjának pihennie kell…

-rendben…két perc…-mondtam

felkeltem, megcsókoltam óvatosan és lágyan, aztán ő feljebb húzódzkodott az ágyban, már majdnem ült, közelebb vont magához, kihúzta a kezét a kezemből, megsimogatta az arcom, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolt…úgy csókolt mint nagyon régen már, emlékeztetett az első csókunkra…

a nővérke megköszörülte a torkát …adtam még egy puszit Jamienek…a kezeink megint elengedték egymást…

-szia drága…-mondtam

-szia kicsim…

-Chazéknek mond meg h köszönöm…

-megmondom…ők azt üzenték, h veled vannak…

-rendben…álmodj szépeket hercegnő…

-te is…szia

-szia

a nővérke kivezetett, becsukta Jamesre az ajtót…kint a srácok idegesen ültek a székeken…

-na?-pattant fel Matt ahogy meglátott…

-jól van…-mondtam és a nyakukba ugrottam…-minden rendben…

-kis hülye-mondta Chaz-hogy tehetett ilyet?

-hagyjad-mondtam-az a lényeg, h él…nem?

-de-mondta Matt

és elindultunk haza…nem akartam erre az egészre gondolni, arra meg még annyira sem, h miattam történt ez az egész…beültünk a kocsiba…

-Chazzy…nem tudod miért volt ennyire maga alatt??nem hiszem, h csak az a vita lett volna…annál régebben van vmi…

-gondolkodj..te!-mondta Chaz- az utóbbi időben alig voltatok együtt…mind a ketten rohantatok mindig valahová, és egymásra nem maradt időtök…neki a Busted, neked meg a munkád…és pontosan tudta, h ez igy nem fog sokáig menni már, és amikor megláttam, h egy másik sráccal kajálsz elborult az agya…azt hitte megvan az ok, h miért nincs rá időd…aztán én ma felvilágosítottam…

-fontos vagy neki csaj, és nem akarta végignézni ahogy elveszítitek egymást, ahogy meghal az ami neki a legfontosabb volt…érted?-mondta Matt

persze, h értettem, és igaza volt…az utóbbi időben tényleg keveset voltunk együtt…

-Chazzy ne haza vigyél lécci…a lakásra vigyél vissza oké???

-miért??biztos???

-biztos…nem akarok most haza menni…

-egyedül akarsz lenni?-kérdezték

-aha…

-oké, akkor mi meg majd felhívjuk a csajokat…

-köszi…

-semmi…

elkanyarodtunk jobbra, már a lakás előtt voltunk…

-Fáni akkor reggel olyan fél nyolc körül itt vagyunk oké???-kérdezte Chaz

-az korai…hadd aludjon…fél 9?-mondtam

-oké…akkor szia, és…izé…boldog karácsonyt!-mondta Chaz

az órámra néztem, 2 óra múlt…24.-e vanJ

-nektek is boldog karácsonyt-mondtam-akkor reggel..sziasztok és köszi mindent…

-reggel…szia…semmi…

elhajtottak, a kulcs most ott volt a kezemben, beléptem a lakásba…üres volt, és valahogy barátságos, most nem féltem itt…lepakoltam a cuccaimat a konyhában, és bementem a fürdőbe…levettem magamról a véres ruhákat, bedobtam a mosógépbe, és nekiálltam rendet rakni…mindenhol minden véres volt, nem tudtam mit is csináljak…megláttam a pengét a földön, ha JB most nem élne, itt akarnék én is meghalni…ezzel a pengével akarnám őt követni…de most fölvettem, és behajítottam a kukába, a földről feltöröltem a vért, de  mindig úgy tűnt, mintha még mindig olyan volna, pedig nem volt…a polcot visszatettem a helyére, a rongyot is bedobtam a mosógépbe, és elindítottam a mosást…

én beálltam a kádba, és csak folyattam magamra a melegvizet, olyan forró volt a víz, h égette a bőrömet, legalább egy órán keresztül álltam itt, ezalatt 5ször kentem be magam tusfürdővel és mostam le magamról, a hajamat is legalább 4szer megmostam…le akartam magamról mosni az egész napnak a mocskát, a sok könnyet, vért, a szavakat amiket délelőtt mondott…amikor már teljesen kiázott a bőröm kimásztam a kádból…végre tisztának éreztem magam, és már nagyon vártam a reggelt…felvettem az egyik pólóját, JB illata volt, behunytam a szemem, és elaludtam Jamie szobájában…

olyan hét körül arra ébredtem, h valaki feljön a lépcsőn…totál beijedtem, mert ugye ki az isten lenne, erre megjelenik a szobaajtóban Chazzy…

-Fáni…ébresztő!-mondta

-de még csak hét óra…

-de tudod milyen nap van???

-karácsony…-mondtam

-és mitek nincs még?-kérdezte

-nemtom…

-karácsonyfátok te!

-úristen télleg…

ekkor zajt hallottam lentről, mintha valaki fúrna, aztán kalapácscsattogást…

-mi ez?-kérdeztem-hallod?

-Matt a zárat próbálja megcsinálni a fürdőszobában…

-ahhhha-mondtam

-gyere csaj, lent van kávé meg tea, meg kakóscsiga…nah kapd össze magad…

-jó megyek már… egy perc…

James szobájában voltak cuccaim, a szekrényébe megtaláltam az egyik farmeremet, meg az egyik felsőmet, amit már fél éve nem találtamJ gyorsan felöltöztem, és lementem a srácokhoz…

Ott ültek az asztalnál, Matt kakaóscsigát evett, és nyakig kakaós volt, az ölében Niki ült, Chaz meg kávét ivott és Brigivel dumált…

-te hülye miért nem szóltál este oda?-kérdezte Niki ahogy meglátott és megölelt…

-nem volt idő…minden olyan gyorsan történt-mondtam

Brigi is odajött megölelni, ebben a pillanatban jött meg Gabi és Ádám…

-na mi van nem megyünk?-kérdezte Ádám-a fa kint van a kocsiban…

-jajj de aranyosak vagytok…-mondtam és egy puszit nyomtam Ádám arcára Gabit meg megöleltem…

bekaptam valamit, aztán beültünk a kocsiba és indultunk…Ádám és Gabi az ő saját fekete kocsijukkal mentek előttünk a fával…

hamar otthon lettünk, a nappaliba az egyik sarokba becipeltük a fát…

-hol vannak a díszek?-kérdezte Matt

-a szekrénybe legalul dobozban…

-oks…

feldíszítettük gyorsan a fát, a szaloncukrokat nem aggattuk fel, csak alá szórtuk, mert be akartunk érni fél kilencre…egyszer csak megcsörren Matt mobilja…

-haló-szól bele…-persze itt van, mindjárt megyünk…szia

-ki volt az?-kérdeztem

-James…

-nah akkor menjünk-mondtam-azaz egy pillanat…átöltözöm…

-egy pillanat mi?-mondta Chaz gúnyosan…-igy nem vagy jó?

-nem…egy pillanat tényleg…

berohantam a szobánkba, harisnyát vettem fel, a hosszú fekete kordszoknyámat, és James kedvenc felsőjét, amit a legjobban szeret rajtam, egy világoskék felső volt, sötétkék Sicpuppy felirattal, és tényleg nagyon jól nézett ki, a hajamat összefogtam lófarokba, kihúztam a szemem és már kész is voltam…összeszedtem neki is ruhát, h valamiben haza tudjon jönni, beraktam egy szatyorba, felkaptam a táskámat, és már indultunk is…útközben beugrottunk egy cukrászdába, és vettem Jamienek jaffa caket, tudtam, h nagyon szereti, és most biztos jólesne neki…aztán visszaszálltunk a kocsiba, és 5 perc alatt ott is voltunk, hamarabb mint gondoltam volna, én már annyira vártam, h láthassam Jamest…bementem hozzá…

bent ült az ágyon, ahogy meglátott felállt és elmosolyodott…odarohantam hozzá, magához ölelt, és megcsókolt…olyan jó volt újra érezni őt, h azt el se tudom mondani…

-jajj te kis lüki…ha tudnád mit éreztem tegnap-mondtam, és a hajával játszottam

-bocsáss meg…csak tudod olyan reménytelennek tűnt minden…

-tudom…de nagyon féltem…-mondam

-én is-mondta és még szorosabban ölelt magához, adott egy puszit a homlokomra

Matt és Chaz az ajtóban álltak, Matt megköszörülte a torkát, jelezvén, h ő akar Jbvel beszélni…nagy nehezen átengedtem nekik a helyemet, és kimentem a szobából…valami kis dobozt adott Matt Jamesnek, aztán Chaz hátbaveregette, jah és odaadták neki a jaffa caket is…kijöttek

-Fáni…James veled akar beszélni…-mondta Matt, és Chazre vigyorgott…

bementem, James az ágyán ült, ahogy beléptem mutatta, h üljek mellé…megfogta a kezem…

-kicsim…én tudom, h nem ez a legmegfelelőbb pillanat, meg a legmegfelelőbb hely-mondta-de tudni akarom, h mi mindig, örökké együtt leszünk, és azt akarom, h ezt mindenki tudja…

én csak néztem h mi van…

-kicsim…hozzám jönnél feleségül?…hogy az örökké örökké tartson?

Nem tudtam magamhoz térni, nem hittem el ami hallok, elkezdtem sírni, de ezek most örömkönnyek voltak…

-igen…-mondtam remegő hangon, és megöleltem…

elővette a kicsi dobozt amit az előbb Matt adott oda neki, megcsókolt, aztán felhúzta az ujjamra a gyűrűt…én is az övére…nagyon szép, de egyszerű karikagyűrű volt, talán pont ez volt benne a nagyon szép…

-szeretlek-mondta és letörölte a könnyeimet

-én is…nagyon…

most tudtam, h az örökké örökké fog tartani, ez a pillanat se fog soha elmúlni, és az se amit egymás iránt érzünk…soha de soha…

odabújtam hozzá, megöleltem…ő megcsókolt, de most valahogy máshogy mint eddig, és én olyan biztonságban éreztem magam a karjaiban mint még soha…

-na mi van leendő Mrs. Bourne? Boldog vagy???-kérdezte aranyosan és a tenyerébe fogta az arcomat

-jajj hát…Mr. Bourne…boldogabb vagyok mint valahaJ-mondtam és mosolyogtam…

Chaz jött be…

-JB elintéztem mindent, hazajöhetsz…

-köszi…

odajött hozzám megölelt…

-el sem hiszem…hugi…menyasszony vagy…basszus felnőttél…-mondta

-hát ja…te viszont sohasem fogsz felnőni-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára

Bejött Mattie és a csajok, megöleltek minket, és együtt örültek velünkJ annyira hihetetlen volt ez az egész, főleg a tegnapi este után, és olyan jó volt most felhőtlenül boldognak lenni James karjaibanJ

Elindultunk hazafelé, bekapcsoltuk a rádiót, a Good Charlotte karácsonyi száma ment, énekeltünk, és röhögtünk végig, senki nem gondolt már a tegnapra…

Charlieék kiraktak minket otthon, aztán mentek feldíszíteni a saját karácsonyfáikat…

-Fáni 6ra érted jövök oks? Tudod most is anyuéknál lesz a nagy családi vacsi…-mondta

-oké, hatkor…szia

-szia

hát igen…a nagy családi vacsik…általában mindig anyu főz, és mindenki, mindannyiunk családja együtt van, rengetegen vagyunk, és nagyon jól érezzük magunkat…minden évben nagyon jó, de most még jobb leszJ el se hiszem…Fáni Bourne…tök jól hangzik nem??jajj dehogynem nagyon…

Jamessel bementünk a lakásba…meglátta a fát…

-ki díszítette fel? Egyáltalán honnan van fa? –kérdezte

-mi…Chaz hoztaJ

-aha…és mikor?

-hát ma reggel…

-nagyon szép lett

-sztem is…csak a szaloncukrok nincsenek még rajta…

-azt majd én…-mondta

megfogott egy szaloncukrot, és rá akarta tekerni a drótot…felszisszent…

-nagyon fáj?-kérdeztem

-eléggé, de megérdemlem…

-hagyd azokat-mutattam a szaloncukrokra-jók azok ott ahol vannak, inkább beszéljük meg ezt az egészet…

-rendben…-mondta…

leültünk a kanapéra, én a vállára hajtottam a fejem…

-drága ezzel ünnepélyesen megígérem, h nem fogok ennyit dolgozni…-mondtam

-én meg h nem csinálok többet ilyen hülyeséget…tudod mire jöttem rá? Hogy az nem is lett volna megoldás…mert ha meghalok akkor örökre elvesztelek…

-héhé..de nem haltál meg…

-nem…hála neked…jah, és persze, h nem fogsz annyit  dolgozni, mert a gyerekeinkre fogsz majd vigyázni….

-mi??

-bizonyám…5 fiút akarok ám…-mondta és röhögött…

-ötöt??ezt most komolyan gondolod?

-persze…meg még két kislányt…

-ahhha…ezt majd még megbeszéljük-mondtam

-miért???te nem akarsz hét kicsi Bourne-t?-nézett rám szomorú kutya szemekkel, de mosolygott

-dehogynem-mondtam és egy puszit nyomtam a szájára…

úristen…hét gyerek…vááááá…de édesek lesznek…mindegyik olyan lesz mint JamieJ

felmentünk, lezuhanyoztunk, és elkezdtünk a vacsira készülődni…

én felvettem egy fekete, térdig érő ruhát, ami hátul nagyon ki volt vágva, és egyszerűen gyönyörű volt…amolyan kisestélyi, vagy ilyesmi…átmentem megnézni Jamest h hol tart…ott állt egy boxerben meg egy ingben, és a nyakkendőjét próbálta megkötni…odamentem hozzá, és megkötöttem neki…

-köszi-mondta-ezt soha nem fogom megtanulni, de komolyan…tudod milyen nehéz?-kérdezte komolyan

-huhh…tényleg nagyon bonyolult-mondtam mosolyogva…

-nagyon szép vagy Fáni-mondta, és bekapcsolta a nyakláncomat

-köszi-mondtam és megcsókoltam

James 5 perc múlva kész volt, én meg még nem tartottam sehol…szal ő csak ült, és várt, amíg én megcsináltam a hajamat, kifestettem magam, kiválasztottam a táskámat…

-Fáni mennyi van még?-kérdezte türelmetlenül…

-mindjárt kész vagyok…James szted melyik cipőt vegyem fel?

-amelyik kényelmes…-mondta…pasiból van a drága…

-egyik sem az…ez jó?-jöttem ki…felállt, odajött…

-nem jó…

-miért?

-mert magasabb vagy így mint én…

-te kis picike-mondtam és megöleltem…-akkor ezt veszem…-mondtam és felvettem egy alacsonyabb sarkút…

-igy tökéletes-mondta, és átkarolta a derekam…-Chazék 5 perc és itt vannak…

-nem csak 6ra jönnek?

-nem…felhívtam őket, és mondtam,h jöjjenek korábban, mert még fel kell szednünk Melt, Christ és Nicket…

-aha…oké…

csöngettek…Chazék voltak…

-hé hugi milyen csini vagy!-mondta

-köszi..nah menjünk

útközben beugrottunk Jamie tesóiért, aztán mentünk anyuhoz…megint rengetegen voltunk, 30an legalább, de nagyon jó volt…finom volt a kaja, jó volt a társaság, minden fantasztikus volt, és együtt voltunkJ amikor anyu meghallotta, h JB eljegyzett majdnem elájult, de nagyon boldog volt, és örült nekünk, azt mondta, minket egymásnak teremtettek…olyan 9 körül elköszöntünk mindenkitől, és elindultunk haza..otthon letettük a kabátokat, táskámat, megálltunk egy pillanatra a fa előtt…Jamie megölelt…egy apró puszit adott a számra, aztán hosszan megcsókolt..

-boldog karácsonyt kicsim…-mondta

-neked is drága…

-szeretlek…

-én is mindennél jobban…

a mellkasára hajtottam a fejem, ő szorosan magához húzott…

-olyan jó itt veled…-mondta és megsimogatta a hajam…-és mostmár ez mindig így lesz…ez hihetetlen…nem tudom mi lett volna ha ezt mind elveszítem…

-ne gondolj erre…soha többé ne…mindig itt leszünk egymásnak…

tudtam, h ez már mindig így lesz, hogy mi mindig együtt leszünk, örökre…ez volt életem legnehezebb és legszebb napja, a legszomorúbb és a legboldogabb egyben…csend volt, de most nem bántam, csak hallgattam…elkezdtünk táncolni, csak léptünk jobbra, balra, és közben csókolóztunk…a hold fénye hosszú ezüstös sávot írt az égboltra, bevilágított az ablakunkon…mi még mindig táncoltunk, és csak éreztük egymást…ez volt életem legszebb karácsony, és tudtam, h az elkövetkező 100 karácsonyt is Jamessel fogom tölteni, és mindegyik csak szebb lesz és boldogabb…néha a legreménytelenebb helyzetekből lesznek a legszebb pillanatok, néha a könnyek után a legkönnyebb mosolyogni, és boldognak lenni…mindenkinek boldog karácsonyt kívánok, és azt hogy minden álmotok valóra válljon!

VÉGE